Választás

Hogyan lehet rangsorolni
hogy először kit szedjünk ki?
Kinek az élete fontosabb,
ha tudjuk- egyikük ottmarad.

Játszhatok én Istent?
Lehetek a döntő,
hogy honnan hatoljon be a feszítő?

Az évek múlásával ez vajon könnyebb lesz?
Eldönteni, hogy kit mentsünk meg
Vagy mindig ilyen iszonyú nehéz?
Hiszen egy emberi élet a tét!

Nem tudom, melyik boldog, melyik szegény
Melyiket várja haza egy aggódó férj
Melyiknek van gyermeke, családja
Vajon hová indult el egy órája?

Miért kell eldönteni?
Hogyan válasszak én?
Istenem, segíts meg! Ez az egy perc kevés!

Eldöntöttem. Vége. Nincs már mit tenni.
Csak a túlélővel kell most már törődni.
Hálás szívvel gondolni, hogy ő legalább él
s számára eljön a következő tél.

Én meg majd számot vetek
lelkemben csendesen
mikor rágondolok: Istenem, mit tettem?!

Vén csataló

Dicső múltad homályba vész.
Lassul lépted, tompul az ész,
Voltál bátor, ne légy merész!
Vigyázz pajtás! Gödörbe lépsz!

Nem mászol ki!
Nem is remélsz!
S jön a tél,

nyugodni térsz!

Hát igen! Sokan el se tudják ennek értelmét képzelni.... s azt se, hogy hány "magyar" zokogott ez miatt - közte az édesanyám és a családom - !

Dobszay Károly: Ne féljetek, nem megyünk haza!

(A nemmel szavazók és a távol maradók táborához...)


Ne féljetek, nem megyünk haza
Minket már régen nem hív a Haza
Mely álmaink bölcsője, sírja volt
Ma rákos fekély, rothadó kék-sárga folt
Ne féljetek, nem megyünk haza

Ne féljetek, nem megyünk haza
Ott a házaknak már nincsen ablaka
Mely múltba néz s jövőbe lát
Nincs, ki megfújná a trombitát
Ne féljetek, nem megyünk haza

Ne féljetek, nem megyünk haza
Az már oly régen a másság temploma
És te is csak szolga, rab vagy ott
Bár zsebedben útlevél ragyog
Ne féljetek, nem megyünk haza

Ne féljetek, nem megyünk haza
Irigység népe, te céda, te buta
A mi kincsünk nem lopott kacat
Lelkünkben hordjuk: hit és akarat
Ne féljetek, nem megyünk haza

Ne féljetek, nem megyünk haza
Hazugság népe, te gyáva, ostoba
Ahol mi élünk, az mind magyar sziget
Koromsötétben virrasztó tüzek
Ne féljetek, nem megyünk haza

Ne féljetek, nem megyünk haza
Vagyunk és maradunk, mint kivert kutya
Sorsunk már régen nem sorsotok
Árulók, latrok, újgazdagok
Ne féljetek, nem megyünk haza

Ne féljetek, nem megyünk haza
Hol testvér a testvérnek farkasa
Ki hajnalig háromszor megtagad
Légy átkozott, légy gazdagabb
Ne féljetek, többé nem megyünk haza

Dortmund, 2004. december 5.

Szervusztok

...nem rég volt egy szomorú évvforduló...

Emlékezzünk!

Íme egy ütős vers egy, a Felvidékről származó Testnevelési Főiskolás leánytól:

Ne féletek, ez a címe...
(1 perc:20 mp-től kezdődik)

http://tdyweb.wbteam.com/NeFeljetek.htm

Add tovább! ...ha gondolod...

Most múlik pontosan,
Engedem had menjen
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
Villámlik mennydörög
ez tényleg szerelem.

Látom, hogy elsuhan
felettem egy madár
tátongó szívében szögesdrót
csőrében szalmaszál
Magamat ringatom,
még ő landol egy almafán
az Isten kertjében
almabort inhalál

Vágtatnék tovább veled az éjben
Az álmok foltos indián lován
Egy táltos szív remeg a konyhakésben
Talpam alatt sár és ingovány

Azóta szüntelen
őt látom mindenhol
Meredten nézek a távolba
otthonom kőpokol
szilánkos mennyország
folyékony torztükör
szentjánosbogarak fényében tündököl...

Most múlik pontosan,
Engedem had menjen,
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam egyetlen,
nem vagy itt jó helyen,
nem vagy való nekem.
Villámlik mennydörög,
ez tényleg szerelem...

A Csík zenekar előadásában is ajánlom
http://www.youtube.com/watch?v=D6RaU9n4ZuI

Lényünkbe rejtve,homályosan és mélyen alszik az elmúlt veszedelmek rémülete,egy ködös és hatalmas örökség az ember kifürkészhetetlen múltjából.Laurence Hope

A főnixmadár dala

Madár vagyok. Szél szárnyán repülő főnixmadár.
Tudom, vijjogó sirálynak néztek. Nem zavar már.
Ha leszállok közétek újra, vérző sebeket kapok.
A közönyösséggel, durvasággal a lelkembe martatok.
Sebeimtől haldokolva vergődöm lenn elhagyottan…
Ki arra jár, csak legyint: - ugyan, egy madár sír ottan - .
Ha visszatér, már nem talál. Hallhatatlan lelkem.
Gyötrő kíntól fuldokolva ám ismét újjászülettem.
Ha látod felrepülni, úgy érzed nem jön vissza soha…
Intsd búcsút. Hiába kiáltasz utána, az ég az otthona!

Varga Margit

Igen, cetlire...

Cetlire

szabályszegő esthajnalcsillag
kacag az erdőszínű sebességen
bőrbe öltözött reggel siet
távoli városok felé, füstös
fekete húzza vissza a nappalt
-boldogan ölellek, szoknyám
tapadást keres, végre szabad
szabadon -
de ugye ezek nem csak szavak

Bródy János: Szavak

A szavak furcsa teremtmények, ezt jól tudja minden gyerek
Kicsúsznak a szájunkon és fegyelmezetlenek
Hiába bízunk rájuk fontos üzenetet,
Elrejtik az igazságot és mást jelentenek.

Csak nézz rám egy szót se szólj,
Én így is megértelek
Ha van valami ami nem hazudik
Az leginkább a szemed.

A szavak néha szövetkeznek, hogy félrevezessenek,
Szépen hangzó mondatokban vonulnak ellened.
A félve kimondott félszavakból van aki ért és van aki nem
De elmondani nagyon nehéz, mit nem ért meg senki sem.

Csak nézz rám egy szót se szólj,
Én így is megértelek
Ha van valami ami nem hazudik
Az leginkább a szemed.

A szavak furcsa teremtmények, ezt jól tudja minden gyerek
Kicsúsznak a szájunkon és fegyelmezetlenek
De a kimondott szavak sorsa néha furcsán alakul,
A lényeg sokszor bennünk marad kimondhatatlanul.

Inkább szabad költemény, mint vers, képekkel illusztrálva: http://egyfotoegygondolat.blogspot.com/2008/04/lennl-hs.html

Mastro Jano... ez jó lett!

Ügyeletben, híradóban,
Elmesélem, hogy mi jó van;
Halk zenéje rádiónak,
Jó az, de csak altatónak.
Éji zene - engem bágyaszt,
A könyv, tévé - szemet fáraszt.
Odafönt meg zeng a háló,
Jó a plafon, hogy nem máló,
Mert bizony, ha máló lenne,
A vakolat leperegne.
Az alvók a lóbőrt húzzák,
Laci kiált - "biztos' nyúzzák”
Jót állhatok magamért. E
Sorsot nekem maga mérte
FLÓRIÁN, a védőszentünk,
Ő az őrző mi felettünk.
Mint bezárt vad ketrecében
Járkálhatok én is. Ébren!
Egy-két órát, mit rám kiró
A szolg. p.k.-m, a kiíró.

Mi vagyok én? Járásbíró?
Én is fújnám fönt a kását!
phú krrrr phú krrrr phú
-NYIRR ! NYIRR !
Hallom székem nyikorgását.
Hátra dűljek, vagy előre?
Nem döntöm el egyenlőre.
Még egy órát már nem bírok!
Éppen ezért verset írok.

Jól eltelt az ügyelet,
Versemnek a rügye lett.
Rügyből fakad ki a virág,
Szagoljad hát kutyavilág!

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Próbáltam súgni, szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.

A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.

A titkot, amiért egykor titokban
Világra jöttem, vérben és mocsokban,

A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a féluton.

Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart: csók lett belőle.

A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itthagyott.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

A harmadik csak rámnézett hitetlen,
Nevetni kezdett és én is nevettem.

Gyermekkoromban elszántam magam
Hogy szólok istennek, ha van.

De nékem ő égő csipkefenyérben
Meg nem jelent, se borban és kenyérben,

Hiába vártam sóvár-irigyen,
Nem méltatott reá, hogy őt higyem.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak.

Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,

Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanuskodom a napról, hogy ragyog.

Én isten nem vagyok s nem egy világ,
Se északfény, se áloévirág.

Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Se tűz, se víz - csak ember, aki él,

Mindenkinek rokona, ismerőse,
Mindenkinek utódja, őse,

Több lenni én nem is akartam annál,
És nem is nálatok több, csak magamnál.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem s dadog a szám.

Elmondanám, az út hová vezet,
Segítsetek, jaj, nyujtsatok kezet.

Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.

A csörgőt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.

Egy láb mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek fel a magosba.

Egy szószéket a sok közül kibérlek,
Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek.

Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.

Örömhírt, jó hírt, vígat, kedveset
Nektek, kiket szerettem
Szelídek, szépek, búsak, kedvesek.

Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit majd elmondok mindenkinek.

Az Éjszakai ügyelet című versem megjelent a legszabadabb sajtóban.

Gabi bácsi!

a Tied "A sötét erdőben" a Pokol szinből. az enyém egy piac, ami "A kis pokol". a Tied Babits, az enyém Arany. a többi stimmel.

de itt megtalálható a cim: http://www.akonyv.hu/klasszikus/arany/a ... versek.pdf

Azért egy olyan veszekedést, ahol költőkről, versekről vitatkozunk. Elemezünk, példálózunk....

Hmm... tán még el is viselnénk.

Gabi bácsi!
Örülök, hogy itt vagy. Verseket találsz az Irodalmi kávéház topicban is. Megoszthatod velünk a kedvenceidet.
És itt nincs veszekedés! (Még)

Most látom csak, hogy a mottó, amit minden fórumon egységesen használok itt kicsit félreérthető.

Soha nem szeretnék, és nem is mernék kioktatni másokat!!!

Nem akartam megbántani senkit, magam sem vagyok nagy irodalom tudós, erre véletlenül emlékeztem. Műkedvelőként örülök ezeknek a verseknek, és jó szórakozást kívánok mindenkinek! Jó volt látni, hogy akiket más témákban látok nap, mint nap, it így elmerülnek a művészetek könnyedségében.

Kedves Gini!

Ezt meg Babits Mihály írta:

Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz útat nem lelém.
Ó, szörnyü elbeszélni mi van ottan,
s milyen e sűrü, kúsza, vad vadon:
már rágondolva reszketek legottan.
A halál sem sokkal rosszabb, tudom.
De hogy megértsd a Jót, mit ott találtam,
hallanod kell, mit láttam az uton.
Akkortájt olyan álmodozva jártam:
nem is tudom, hogyan kerültem arra,
csak a jó útról valahogy leszálltam.
De mikor rábukkantam egy hegyaljra,
hol véget ért a völgy, mély, mint a pince,
melyben felébredt lelkem aggodalma,
a hegyre néztem s láttam, hogy gerince
már a csillag fényébe öltözött,
mely másnak drága vezetője, kincse.
Igy bátorságom kissé visszajött,
mely távol volt szivemből teljes éjjel,
melyet töltöttem annyi kín között.
És mint ki tengerről jött, sok veszéllyel,
amint kiért lihegve, visszafordul,
még egyszer a vad vízen nézni széllyel:
úgy lelkem, még remegve borzalomtul
végignézett a kiállt úton újra,
melyen még élve senkisem jutott túl.

Persze csak másodszor, mert először Dante Alighieri. Ő az Isteni színjáték címet adta neki. Attól még jó.

Nekem Babits fordítása jobban tetszik, bár Aranyt kedvelem inkább.

Beya
Ha madár lennék...
(2007-01-29)

Ha madár lennék
Szállnék a magasban,
Ha delfin lennék
Úsznék a habokban,
Ha virág lennék
Minden nyáron nyílnék,
Ha álom lennék
Minden este jönnék,
De ember vagyok
S hibázom gyakran,
De szárnyak nélkül is tudok
Szállni a magasban!

eszperantóul:

Se mi estus birdo,
Flugus mi sen brido,
Se estus delfeno,
Naĝus mi sen spleno,
Ĉefa task' dehisko
Estus, se hibisko,
Sonĝo, se mi estus,
Neniam forrestus,
Sed mi estas homo,
Kun ŝirita pomo,
Tiel estas mia povo,
Flug' libera, eĉ sen movo!

"Utolsó vágy"
Ha majd értem jön a halál
(Akármikor készen talál)
És nem lesz aki megsírat:
Attól e szív meg nem riad..

Nem kell se könny,se koszorú:
A sír lakója nem hiú.
Hol csak bogáncs,gyom ,tüske nő,
Azárok is jó pihenő..

És hogyha haló porom
Távol jövőben egykoron
Elhagyva nyugovó helyét
Kél-száll a légben szerteszét:

Hadd hulljon az út szélire,
Koldús saruját lepje be;
Csak legalább melyet takar,
Legyenminden kis rög magyar.

S hol kelettől napnyúgatig
Testvérietlen nép lakik,;
Egy nyelvet értsenek csupán:
Szép nyelvedet,Magyar hazám.


Reviczky Gyula