Hááát... nem egészen így van a Szabályzatban.
Addig stimmel, hogy az 1-es a
tömlőtartó kötelével - amely a mászóöve tartozéka - rögzíti a létrét (mármint miután felmászott rajta

).
Aztán ledobja a
sugárcsőkötelet - amit nem felejtett magával vinni és amelynek zárkapcsát nem felejtette el az övére kapcsolni - és valóban felhúzza a ...
no, itt van a bibi, mert
nem a sugarat, hanem a még lent kigurított és összekapcsolt - és persze az osztóra is felkapcsolt - "C" tömlővezeték szabadon maradt kapcsánál megközött "C" tömlővezetéket magát. Bizonyám.
Aztán - és itt is tévesen emlékeztél - kiköti a tömlőt a
sugárcsőkötéllel - és
nem a
tömlőtartő kötelével, hiszen azt már korábban felhasználta - , majd felkapcsolja a sugárcsövét a felhúzott storz kapocsra... és stb.
A lényeg, hogy érdekel a szerelés és foglalkoztat a végrehajthatósága. Nem árt pontosan ismerni, de nem dől össze a világ, ha nem mereven Szabályzat szerint szerelsz. A dolgok úgyis adják magukat...
Persze ha a - Szabályzattól eltérő - magán véleményemre is kíváncsi vagy, akkor szívesen elmondom, hogy ezt a szerelési pontot akkor tartom
értelmesnek, ha még lent kapcsolják fel a sugarat a "C" tömlőre és így, a vállára véve mászik fel a létrán... Én úgy látom, hogy ösztönösen a Te verziód is ezt sugallja.
Fontos tapasztalati oka van ennek!
Mert az így szerelt sugár akár már a létrán állva is működtethető, ha kell valamilyen nem várt fontos okból kifolyólag! Nagyapámnak ez még vizsga feledata volt anno dacu még a háború előtt...
De más "bizonyítékom" is van ám!
A mi mostani Szabályzatunk is "emlékszik" erre, csak más pont alatt. Ott, ahol a létramászást tanítja!
Állj vezényszóra a beosztott derékmagasságban a létrafokra zárkapcsol és mindkét kezével elengedi a létrát, vagyis szabadon használhatja valami más célra...
Aztán a létrát biztosító egy, vagy két fő sem van ott hiába! Mert ugye egy szabályosan megszerelt létra önmagában is állékony marad a mászás alatt. Akkor kell igazán jól belekapaszkodni, ha a létrasugár dinamikus erőhatásait kell kompenzálni...
És még mindig van valami...
A mászóövön lévő zárkapocs - sokáig, kitalálása óta a közeli néhány évig -
csak nem rögzíthatő lengőnyelvvel volt gyárható! (Pedíg biztonságosabb - nak tűnik - a mostani rögzíthatő lengőnyelv - mint már oly régen az alpintechnikában.) Nálunk tűzoltóknál éppen azért nem tűrték a rögzítést a lengőnyelven, hogy egy kézzel és egy mozdulatsorral oldható legyen a zárkapocs, hogy a sugárkezelő késedelem nélkül menekülni tudjon, ha a dolgok úgy alakulnak...
Mára - úgy látszik - a dolgok mikéntje és oka néha feledésbe merül, de az is lehet, hogy csak átértékelődik...
De az tény hogy 1870-tól a közeli évekig a tűzoltóság Szabályzatait (Szerelési, Tűzoltási) nem az íróasztal mellett szerzett "tapasztalatok" és elgondolások alapján fogalmazták, hanem minden sorát tűzben edzett és kiokosodott (tanult) elöljárók alkották. Ha hibáztak az a saját bőrükre ment.
Olyan vezetők voltak, akik nem vártak el semmi olyat a beosztottuktól, amit maguk sem tudtak, vagy akartak megcsinálni.

Igaz, a beosztottak sem utálkoztak rájuk
pusztán csak azért, mert főnökök voltak, vagy azért, mert
tudást és gyakorlást vártak el tűlök... Manapság már más világ van.
Nagyapámnak, de még nekem is fontos volt létrán állva szgarat működtetve gyakorolni. Még az újoncok is lekesen "élvezik" ha valami "extrát" szereltetek veleük

... aztán... négy-öt éves nagytudású tapasztalattal a hátuk mögött képesek csapaterővel összefogni, hogy ezt, vagy azt ne szereljük mán, mert "veszélyes"...
Igen, igaz... veszélyes...

a KÁRHELY! Az. Az veszélyes...
Huh, nem gondoltam hogy egyszer leírom ezt a keserűséget

... de ha már kikerekedett, már nem törlöm ki...
Ui:
Kedves hsanya182! Érdeklődésed reménysugár. Külön köszönöm, hogy lehetőséget adtál számomra e kis szösszenet leírására. Hátha...
Üdv: